Sorozatunk legutóbbi részében megismerkedtünk a labdarúgás alapfogalmaival, itt az ideje tehát annak, hogy elmélyedjünk a sportág mélyebb rétegeibe. Ma a Csapattal, azon belül pedig a posztokkal foglalkozom.
Csapat. Gyűjtőfogalom, azon játékosok összessége, akik egy közös célért véd- és dacszövetséget kötnek. Ez a cél lehet a Kapu góltól való megvédése, a Labda eljuttatása az ellenfél Kapujába (ez a legritkább), az edző ellehetetlenítése, a nézők hergelése, pénzkeresés. A Csapat tagjai különböző célokért is küzdhetnek – ilyen lehet az egyedi reklámszerződés, szerződés-hosszabbítás. Ekkor azonban az egységes közös cél megszűnik létezni, a Csapat pedig jó eséllyel vereséget szenved (lásd. Franciaország).
Kapus. Az igazi vesztes. Elvileg ő hivatott megakadályozni, hogy a Kapu felé tartó Labda áthaladjon a gólvonalon, ám ez ritkán sikerül neki, és ha igen, akkor arra senki sem emlékszik. Annál inkább azon esetekre, amikor a Kapus szinte valószínűtlen ügyetlensége folytán a Labda mégis áthalad a gólvonalon. Ezt hívjuk potyagólnak. A potyagól sűrűsége világszerte eltérő, meglepő módon földrajzilag Nagy-Britannia területén a legmagasabb az aránya. Vesztes létére a Kapus örök, szinte gyermekien optimista alak, ebben egyébként igaza van, máshogyan nem is lehet elviselni, hogy a célunk nem a siker, hanem a kudarctól való menekülés.
Söprögető/középhátvéd. A nagyfejű megmondóember. Folyton okoskodik, mindenhez jobban ért, miközben futni nemigen van kedve. Általában kiöregedet irányítók végzik ezen a poszton. Ha a poszt nevének eredetére vagyunk kíváncsiak, képzeljünk el egy nyugdíjas házmestert, amint ráérősen tisztíja a gangot, nos, körülbelül ilyen tempót diktál a söprögető is. Igazi fafej, makacs, önfejű és meggyőzhetetlen.
Hátvédek. Közismert tény, hogy a tehetségtelen focistából lesz hátvéd, ami egyébként érthető - gyermekkorában mindenki csatár, vagy irányító akar lenni. Strukturális szempontból a Hátvéd szerepe hasonlóan kegyetlen a Kapuséhoz – a hátvéd nem nyer meccset, de rajta megy el a derbi. A Hátvédek körülbelül a tizedét érik a piacon a csatároknak, ami miatt állandó sértettség és frusztráció dolgozik bennük. Ezt úgy vezetik le, hogy teljesen értelmetlenül kettétörik az ellenfél játékosának sípcsontját, majd széttárják a két karukat, jelezve, hogy semmi sem történt.
Irányító. A másik vízfejű. Nem elég gyors, hogy csatár legyen, de derogál neki a hátvéd poszt. Imád szerepelni, mentségére legyen mondva, hogy nem operettszerű, sokkal inkább drámai szerep az övé. Igazi primadonna, azt hiszi, két okos passztól zseninek tartják. Nomen est omen alapon éli az életét, igazi kotnyeles Jolly Joker. Szereptévesztéséből adódóan állandó konfliktusban áll a középhátvéddel, az edzővel, a bíróval és a közönséggel. Az összes irányító kiállhatatlan, egoista alak.
Szélsők. A szerencsétlen, ügyetlen, egykori rövidtávfutók tökéletes szerepköre. A Hátvéd előrerúgja a labdát, a szélső pedig fut és tízből egyszer talán beadja. A foci egyik legjellegzetesebb motívuma, amikor a Szélső eszméletlen tempóban rohanva mellérúg a labdának, amely az alapvonalon túl landol, ő pedig fut tovább egészen a reklámparavánig.
Csatár. Igazi operetthős, a bonviván. Imád szerepelni, mindene a rivaldafény de dolgozni már büdös neki. A lehető legkisebb befektetett munkával a lehető legnagyobb elismerés – a csatár maga a hatékonyság, mely miatt neves közgazdászok is évtizedek óta kutatják a lehetséges okokat. A csatár roppant sértődős, ha nem rúg gólt, vagy nem kap kihagyhatatlan passzt, elmegy a kedve a játékostól, látványosan szenved, csípőre tett kézzel rosszallóan néz. Ha valamiért mégis elfárad, ügyesen folyton lesen marad, majd reklamál, hogy miért olyan későn kapta a labdát. A csatár egy szereplési vágytól izzó ripacs.
Cserék. A mellőzött sztárok minden baját magukon viselik. Alig kapnak lehetőséget, ezért abba a tíz percbe akarják belesűríteni egy három felvonásos dráma minden pillanatát, ami megadatott. Éppen ezért a cserejátékos mindig túlmozgásos, hiperaktív, viszont kevéssé hatékony. Nem veszi észre, hogy csak epizódszerep az övé, úgy csinál, mintha most kezdődne a mérkőzés, miközben kizárólag azért cserélték be, hogy még egy perc elteljen. Cserének lenni ciki, ezért több magyar focista is inkább lemondta a válogatottságot, minthogy a kispadon égesse magát.
Ezek tehát a főbb posztok a Csapaton belül, remélem, mindenki számára világossá vált melyik kedvence miért épp ott szerepel, ahol?
