HOGYAN NÉZZÜNK FOCIVÉBÉT?
Miért napközben van a meccsek zöme? Miért sört isznak a focirajongók, miért nem fröccsöt? Miért nem szurkol senki Hondurasnak? Miért narancssárga Elefántcsontpart meze és mi történik, ha mondjuk Hollandiával meccselnek? Ha pedig minden mérkőzés után mezt cserélnek, mennyi szerelést visznek ki magukkal? Hogyan lehet az olaszoknak egyáltalán szurkolni, és mi az értelme ennek az egésznek?
Sorozatunkban rövid kis útmutatót találnak a foci vébé lehetőségeinek maximális kiaknázására. Kitérek jelentős és teljesen jelentéktelen témákra, ám ne legyenek illúzióik, az ördög még mindig a részletekben rejlik.
Második rész – A KÖZVETÍTÉS
A hetvenes-nyolcvanas évek sci-fi regényeiben volt egy bevált sablon. Amikor valami megfoghatatlan, misztikus jövőképet kívántak festeni a világról, kiírták, hogy 2010. Vagy 2009, mindegy. A lényeg, hogy most itt vagyunk és be kell valljuk, sok minden nem változott. Igen, a focivébét immár az interneten is nézhetjük, de túl sok választási lehetőségünk nincs, sőt. Én például, borhogyan is próbáltam rádión hallgatni, esélyem sem volt rá. Marad a televízió, abból is az, ami van, no meg egy-két alternatív megoldás. A közvetítés során számos zavaró tényező léphet fel és ahhoz, hogy maradéktalanul élvezhessük a mérkőzéseket, fel kell készülnünk minden eshetőségre. Lássuk tehát, mi vár ránk!
A kommentátor a néző ellensége. Ezt jobb, ha az elején leszögezzük, máskülönben megengedhetetlenül megengedőek leszünk vele szemben. A kommentátor általában teljességgel felkészületlen, szinte mindig elfogult, és kilencvenkilenc százalékban a csapatunk ellen van. Arról nem is beszélve, hogy nem ért a focihoz és ezt még csak nem is szégyelli, hanem szinte kérkedik az ökörségeivel. Egyszerűen képtelen a játékosok neveit helyesen kiejteni, szuszog, mert az a fixa ideája, hogy a mikrofon hangképzési adottságai a szájüregben a legideálisabbak, és hirtelen, minden előjel nélkül üvöltözni kezd. Megoldás lehet, ha levesszük a hangot, én kipróbáltam, de egy idő után azon kaptam magam, hogy még a vuvuzela is hiányzik. Átmenetileg játszhatunk azzal is, hogy amikor megszólal, elnémítjuk a televíziót, ekkor viszont nem fogjuk tudni, mikor hagyja abba, sőt, ha esetleg véletlenül érdekeset mondana, akkor száz százalék, hogy ekkor teszi. Soha ne figyeljünk oda arra, amit mond, és legyünk mindig bizalmatlanok – be akar csapni és ha nem figyelünk, meg is teszi.
Kép- illetve hanghiba esetén mindenképpen próbáljuk meg beállítani a készüléket. Ne törődjünk a felirattal, mely szerint „A közvetítési hibáért szíves elnézésüket kérjük”, nyugodtan programozzuk át az összes csatornát. A gond nem fog megoldódni, de legalább megnyugtat a cselekvés. Készüljünk fel rá, hogy szinte biztosan lemaradunk egy gólról, vagy kiállításról, és biztosak lehetünk benne, hogy ez kizárólag velünk történhet meg.
A közvetítés hátteréről egyelőre ennyit, következő részünkben a meccsnézés módszertanát vesszük górcső alá.
